Hogyan képes befolyásolni egy kép hangulatát a fehéregyensúly változása?

Ugyanezt a kontextust alkalmazva a fotográfiában fontos megérteni, hogy a színek milyen érzéseket keltenek bennünk egy kép megtekintésekor, különösen azt, hogy a színek hogyan változtatják meg a kép hangulatát a témán túl. Ennek a változásnak nagy része gyakran azon múlik, hogy a képet hogyan dolgozzák fel színben. Ez közvetve azt is megmagyarázza, hogy a fekete-fehér képek miért hordoznak gyakran időtlen minőséget, mert a színek hiánya a távolságtartás érzetét kelti. A gazdag színinformációk jelenléte nélkül nehezebbé válik számunkra, emberek számára, hogy érzelmileg kapcsolódjunk, ha csak a tónuskontrasztra hagyatkozunk a jelentés közvetítésében.

Míg mi, fotósok hajlamosak vagyunk arra, hogy növeljük a telítettséget a képeinken, hogy vizuálisan sokkal feltűnőbbé tegyük őket, vagy fekete-fehérré alakítsuk őket, hogy eleganciát és időtlenséget ábrázoljunk, sokszor egyik megközelítés sem megfelelő a képen szereplő téma ábrázolásához. Egy kisebb kitekintő és kísérletező időszak után visszatértem a képeim természetes színszerkesztéssel való megközelítéséhez, a színek lehető legpontosabb megtartásával. A fehéregyensúly beállításakor arra törekszem, hogy a jelenet hangulatát tükrözzem.

Ezeknek az alapoknak az ismeretében hogyan segít ez nekünk, fotósoknak, különösen akkor, amikor a színpontosság kritikus fontosságú a kereskedelmi munkáknál? Bár a színhelyesség kulcsfontosságú, a legtöbbször nem a legtökéletesebb színvisszaadást keressük, mert a tökéletesség nem mindig lehetséges. A cél gyakran az, hogy a lehető legközelebb kerüljünk ahhoz, amit mi pontosnak érzékelünk. Figyelembe véve a fényképezés és az utófeldolgozás során fellépő különböző változókat. Ezeknek a tényezőknek a kezelése kihívást jelent, így nem célszerű minden alkalommal hibátlan színreprodukciót elérni.

Ez visszavezet minket ahhoz az alaphoz, hogy hogyan értelmezzük a színeket. Vegyük az alábbi képi példát. Annak ellenére, hogy ugyanaz a kép, egy egyszerű fehéregyensúly-eltolódás képes megváltoztatni a kép teljes jelentését és hangulatát. Ez főként annak tulajdonítható, hogy a meleg színeket a Naphoz, a hideg színeket pedig a Holdhoz társítjuk. Így nagymértékben megváltozik az a felfogásunk, hogy a melegebb kép egy naplemente vagy napfelkelte, a hidegebb kép pedig egy éjszakai jelenet.

Mivel mind a melegebb (6500 K), mind a hidegebb (3800 K) fehéregyensúly tökéletesen működik a fenti képen, arra a következtetésre juthatunk, hogy nincs igazán helyes fehéregyensúly, amely az ilyen, alacsony telítettségű és erős domináns színeket nem tartalmazó jeleneteknél működik. Ezért az utófeldolgozás során szabadon választhatjuk ki a megfelelő fehéregyensúlyt a kreativitásunknak megfelelően. Ha azonban a felvétel alapján a legpontosabb képet kívánjuk átadni, akkor a melegebb fehéregyensúlyú kép valóban sokkal pontosabb, mivel ez a kép nem holdkelte, hanem napfelkelte idején készült.

Végül, hogy befejezzem ezt a cikket, szeretnék megosztani néhány tippet a fehéregyensúly kezeléséhez, amelyet a fotózási gyakorlatom során használtam. Az első számú szabály valószínűleg az, hogy szilárd kiindulópontként az adott jelenet természetes színeihez lehető legközelebb próbáljunk kerülni.

Így nem kockáztatjuk meg, hogy az utófeldolgozás során furcsa eltolódásokat okozzon. A dolgok megkönnyítése érdekében dönthetsz úgy is, hogy RAW-ban  fotózol. Ennek oka, hogy egy 8 bites JPEG-ben nincs sok mozgástér, hogy bármilyen kiigazítást elvégezzen anélkül, hogy furcsa színárnyalat-eltolódásokat és színtöréseket vinne be. Bár a nyers felvételek készítése rugalmasságot biztosít, az expozíciót és a fehéregyensúlyt is szorosan figyelemmel kell kísérni, hogy elkerüld a csatornák információinak elvesztését, különösen a vörös csatorna esetében, mivel általában ez megy tönkre először. Végezetül, amikor csak lehetséges, végezz manuális fehéregyensúlyt szürke vagy fehér színkártyákkal. Így lesz egy referenciapontod, amelyhez visszatérhetsz, ha a lehető legpontosabb színeket szeretnéd elérni.