Hogyan készítsünk lenyűgöző éjszakai fotókat?

A csillagok fotózásához alapból is magas ISO-értékek és magas rekeszértékek szükségesek, de a táj részleteinek megörökítése még nagyobb kihívás a sötétben. Ebben a cikkben végigvezetlek az éjszakai fotózás munkafolyamatán. Mindig is lenyűgöztek más tájfotósok éjszakai fotói, mégis sokat vártam, mielőtt magam is belevágtam volna az asztrofotózásba. Az évek során próbálkoztam vele, de sosem voltam elégedett az eredményekkel... Éppen ezért ezúttal nem saját fotókkal illusztrálom a cikket. Az első éjszakai fotómat még egy Canon EOS 70D-vel és egy Sigma 17-70mm f/2.8-4 objektívvel készítettem. Nem lett rossz az eredmény, legalábbis akkor nem tűnt annak, ma már úgy gondolom, hogy nem lett a legjobb.

Képátlagolás

Egy képátlagolásnak nevezett technikával olyan eredményeket lehet elérni, amelyek vetekednek más, nehezebb és drágább speciális eszközök kéminőségével. Készíts több közepes expozíciót magas ISO mellett, és később egy szoftver segítségével a csillagok alapján összehangolhatod és összevegyítheted a képeket. Az így kapott képen az előtér elmosódott lesz, de a csillagok élesek lesznek, és nem lesz nagy zaj az égen.

Számítsd ki az úgynevezett NPF-képlet segítségével a maximális expozíciós időt, amivel csillag alakokat kaphatsz. Ha éjszakai fotóid ki szeretnéd nyomtatni, felejtsd el a gyakran emlegetett 500-as szabályt. Nem leszel elégedett az eredménnyel, hacsak nem nézed meg a képeidet távolról. A PhotoPills segítségével megtalálhatod a különböző gyújtótávolságokhoz tartozó helyes expozíciós időket. Ezt a kövezkezőképpen számolhatod ki:

(35 x rekeszérték + 30 x pixelosztás) ÷ gyújtótávolság = záridő másodpercben. 

Például az Nikon Z6 II-ben lévő érzékelő fizikai szélessége 23,9 mm, az érzékelő felbontása pedig 6000 x 4000 (5,97 µm). A gyári adatok szerint 5,92 µm. Tehát a Nikon Z 20mm F/1.8 objektív képlete a következő lenne: (35 x 1,8 + 30 x 5,92)/20 = 12,03 másodperc.

A 24-70mm-es objektívem f/2.8-as maximális rekesszel bír ami sok fotótémára szuper, de nem ideális erre a célra. Ha komolyan akarod venni az éjszakai fotózást, fontold meg egy szélesebb rekesznyílású fix objektív beszerzését.

Amennyiben f/2.8-as objektívet használsz hozzám hasonlóan, és a számított expozíciós idő 10 másodperc vagy annál kevesebb, akkor 3200 és 6400 közötti ISO-értékeket kell használnod ahhoz, hogy aprólékos részleteket rögzíts az éjszakai égbolton. 

Ilyen ISO-értékek mellett még a modern fényképezőgépek is zajos képet adhatnak. A probléma megoldásához készíts 20-40 fényképet ugyanazokkal a beállításokkal. Ehhez használj időzítőt, kábeles kioldót, állványt és a fényképezőgép sorozatfelvételi módját. A kábelkioldóval rögzítheted az exponálógombot, és a fényképezőgép addig készít fényképeket, amíg ki nem oldod. Ehhez ki kell kapcsolnod a hosszú expozíciós zajcsökkentést. Ez túl nagy távolságot hozna létre az egyes expozíciók között. Ahhoz, hogy ennek előnyeit mégis élvezhesd, fejezd be a sorozatot egy sötét képkocka rögzítésével, felhelyezett objektívsapkával. Most talán azon gondolkodsz, hogy mit kezdj azokkal a fotókkal? Windowson a Sequator ingyenes szoftver képes kezelni a képátlagolást. Mac-re nem találtam ingyenes szoftveres megoldást, de a vélemények alapján jó választásnak tűnik a Starry Landscape Stacker.

Különböző időpontokban készítsd a különböző részleteket

Bár sokkal valósághűbb lenne, ha egy éjszakai fotón az előtér fekete maradna, szeretem, ha legalább a finom részletek látszanak. Ennek eléréséhez ismét képátlagolást használhatnék, ezúttal az előtérhez. Alternatív megoldás a sok perces expozíciók, közepes ISO-értékkel rögzítve. 

Ezért ajánlom a következő munkafolyamatot, amikor a csillagképek lehetővé teszik:

• A csillagfotókat a reggeli vagy esti csillagászati szürkületben – vagyis amikor  a Nap ‒12° és ‒18° között jár - készítsd el. Ilyenkor elég sötét van ahhoz, hogy sok csillag látható legyen.
• Készítsd az előtérfotókat a kék órában, vagyis a naplemente utáni, vagy a napfelkelte előtti rövid időszakban.

Végeredmény                  Kék órai előtér fotózás          Átlagolás eredmény 

• A két sorozat között tartsd a fényképezőgépet ugyan azon a ponton minden expozíció esetében.
• Kombináld a kék órai fotókat az éjszakai égbolt fotóival a Photoshopban. A jelenettől függően ez kihívást jelenthet, de némi gyakorlással nagyszerű eredményeket lehet elérni.

A Fókusz egymásra helyezése

A legtöbbször a fókusz egymásra helyezése is része az éjszakai fotózás munkafolyamatának. Amikor az előtérfotókat például a kék órában készíted, technikailag egyszerűbb több képet készítened, amelyek különböző pontokra fókuszálnak a közeli előtér és a végtelen között. Ugyanis az expozíciós idők ilyen fényviszonyok között általában nem haladják meg a 30 másodpercet, és az összes szükséges fotó rögzítése töredéke annak az időnek, amit egyetlen éjszakai fotó elkészítése igényel.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: