TE a proaktív vagy a reaktív fotósok közé tartozol? Derítsük ki együtt!
A fotózásnak két különböző megközelítése van: a reaktív és a proaktív. Az, hogy milyen típusú fotózással foglalkozol, a személyiségedtől függ, és attól, hogy mennyire érzed jól magad a különböző szituációkban. Te tudod melyik csoportba tartozol?
Reaktív fényképezés
A reaktív valószínűleg a legelterjedtebb típus. Mi is ez? A legegyszerűbben egy példával érthető meg: elmész sétálni, észreveszel valami érdekeset, és lefényképezed. Ez spontán, és bizonyos mértékig a szerencsén múlik, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen vagy. Természetesen a hely és az idő megválasztásával növelheted a reaktív fotó elkészítésének esélyét, és minél több gondolatot fektetsz a képbe, annál jobban csúszik a proaktivitás felé.
Azonnal alkalmazkodnod és reagálnod kell amikor új helyzetek adódnak, készen kell állnod rájuk. Tehát amikor a szarvasbika bömböl ősszel, vagy amikor egy utcai előadóművészt veszel észre. A vadvilág és az utcai fotózás két olyan műfaj, ahol a fotós gyakran reagál arra, ami éppen előtte történik. A fotós képességei abban nyilvánulnak meg, hogy képes megragadni egy életbevágó pillanatot. A felszálló madár, a jelzőfényre csapódó hullám és egy idős házaspár gyengéd pillanata egy parkban mind olyan események, ahol a reaktív fotózás kerül előtérbe. Megfigyelést és a másodperc pontos törtrészének előrejelzését igényli.
Sőt, az ügyes reaktív fotós elszakad a hétköznapiságtól, és legalább egy olyan elemet talál, amely a felvételt még lenyűgözőbbé teszi. Például egy tipikus „madár az ágon” fotó expozíciós és fókuszálási készségeket igényel, és lehet egy tökéletesen elfogadható fotó, ha katalógusképet szeretnél az adott fajról. Ha azonban valamilyen extra érdekességet, például viselkedést, magával ragadó megvilágítást vagy más releváns elemet adsz hozzá, akkor vonzóbbá válik a néző számára.
A reaktív fotózást gyakran a kezdők alkalmazzák, akik a fényképezőgépükkel sétálgatnak, remélve, hogy egy nagyszerű képet sikerül megörökíteniük. Azonban nehéz jól csinálni, és érdemes gyakorolni. Akkor működik a legjobban, ha szokatlan módon mutatjuk meg a világot, olyan persepktívából, amelyeket a szem általában nem lát. Ehhez ügyesség kell, de ez megtanulható. Ha jól csináljuk, a képnek egy történetet kell létrehoznia...
Proaktív fényképezés
A fotósok sokkal nagyobb sikerrel járnak, ha megtervezik a felvételt. Proaktívnak lenni annyit jelent, mint felkészülni egy eseményre, mielőtt az megtörténik. Ez azt jelenti, hogy inkább irányítjuk a helyszínt, minthogy csak reagálunk rá. Ha proaktív vagy, akkor a felvétel elkészítése előtt gondosan megtervezed azt, és elég információ gyűjtesz a témáról ahhoz, hogy megjósoljd, mi fog történni, vagy tudd, mi fog jól kinézni, és ennek megfelelően állítod be a kompozíciót. Ez precízebb és igényesebb személyiséget igényel, aki élvezi a gondos tervezést.
Valószínűleg a legproaktívabb fotózás a csendélet, ahol a fotós teljesen megtervezi és beállítja a jelenetet. A műtermi portrék szintén proaktívak, mert ezek nagyrészt megtervezettek. Bár a jó stúdiófotósok interakcióba lépnek a modellel, és alkalmazkodni tudnak a körülményekhez. például a modell személyiségéhez és hangulatához, a fotózást ők irányítják. A divat-, képzőművészeti és termékfotósok is igénylik ezt a precíz tervezést és előkészítést.
Ha figyelembe vesszük ezeket a műfajokat, akkor láthatjuk, hogy a proaktív fotózás látásmód. A fotósnak van egy jó elképzelése a fejében arról, hogy mit szeretne, és valószínűleg megtervezte ezt a storyboardinggal, és előre eldöntötte, hogyan fognak kinézni a képek.
Összegzés
Összességében úgy gondolom, hogy a legtöbb fotós valahol a két véglet között helyezkedik el, de inkább az egyik, mint a másik felé hajlik. Mindazonáltal vannak, akik szeretik átgondolni és megtervezni a felvételt, és minden részletet maguk irányítanak. Ez a fajta megfontolt, introvertált személyiség a proaktív fotózáshoz illik. Eközben a reaktív fotózás azonnali és féktelen, ami gyakran illik az impulzív extrovertáltakhoz. A reaktív fotózás olyan szemet igényel, amely látja, hogy mi lesz érdekes kép, és azt a képességet, hogy megjósolja, mi fog történni a következő pillanatban...
Te mit részesítesz előnyben? Inkább gondos tervező vagy, aki előre elképzeli a fotót, és eldönti, mit kell tennie a felvétel elkészítéséhez? Vagy inkább hajlamosabb vagy arra, hogy sétálj a fényképezőgépeddel, és élvezd, hogy azt fotózod, ami az utadba kerül?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Van hét gyakori csapda, amelybe sok fotós beleesik, és amelyről ritkán esik szó. A te munkád beleesik ezek valamelyikébe? Íme, hogyan ismerheted fel őket, és hogyan szabadulhatsz ki a karmaik közül.
Sokféleképpen lehet egy fotót vonzóvá tenni. A fény, a kompozíció és a mélységélesség nyilvánvaló. Az utófeldolgozás is része ennek a folyamatnak, függetlenül attól, hogy azt a kamerában vagy számítógépen végezzük. Ne feledkezzünk meg a képkivágásról sem, amely fontos része a folyamatnak.
A fényképezőgépek ma már lenyűgöző megapixelszámmal büszkélkedhetnek, egyes modellek 60 megapixelt is kínálnak. De tényleg szükség van ennyi megapixelre?
Az éjszakai fényképezés technikailag ijesztő lehet. Még a modern fényképezőgépekkel sem könnyű jó minőségű éjszakai fotókat készíteni. Az alábbi írásból kiderül, hogyan tudsz mégis remek fotókat készíteni.