Beszámoló - Balett Győrben - OM SYSTEM fotós workshop

2021 márciusában újra visszatértem a városba. A Nők Lapja magazinnak készítettem egy riportot
a Győri Balettról, pontosabban arról, hogyan élik a táncművészek a mindennapjaikat a színházban
egy világjárvány kellős közepén. Reméltük, hogy hamarosan vége a megpróbáltatásoknak és be
tudják mutatni a Giselle című új darabjukat a közönségnek. Két napot töltöttem a társulattal, fotóztam őket a reggeli balett órán és a színházi jelmezes próbán is. Közben több interjút is készítettem a táncosokkal és a darab koreográfusával, Velekei Lászlóval. Ez egy olyan cikk volt, amelyre még sok-sok év múlva is úgy fogok visszatekinteni, mint egyfajta reményre, hogy talán nem sokára újra a megszokott életünket élhetjük tovább. Ki a színpadon, ki a kamera túloldalán. Akkoriban alig volt munkám a covid miatt, így csak még izgatottabb voltam a lehetőségtől, amikor a Nők Lapja felkért az anyag elkészítésére. A két, balett témával foglalkozó könyvemet összesen négy
évig írtam, fotóztam. Több száz interjú és több ezer fotó készült a kötetekhez. Éppen ezért már
volt tapasztalatom abban, hogyan kell egy színház kulisszájában mozogni, és megértettem azt is,
hogyan ez az ő privát szférájuk, egy szentély, ahogyan az egyik balettművész nevezte egyszer az
Operaházban. Felkészültem, hogy két nap kevés lesz arra, hogy elnyerjem a bizalmukat, főleg egy
világjárvány közepén, amikor eleve mindenki tart két lépés távolságot a másiktól. De nem így történt.

Egy pillanatig sem feszengtem közöttük, nem éreztem azt, hogy kívülálló vagyok, csak egy
újságíró. A balett óra alatt volt, aki kacsintott, ha fotóztam, más odajött, hogy segíthet-e valamilyen fotó elkészítésében. Többek között a fotós workshop plakátjának a képe is akkor készült el, Tatiana Shipilova lábáról. És milyen jól jött még ennyi év után is! Napsi mondta, hogy menjek be az öltözőjükbe, csinálunk sminkelős képeket. Ott is végig ment a bohóckodás, nagyon jó volt a
hangulat! Ez a fotókról is visszaköszönt. A színpadi próbán a nézőtéren ültem, onnan készítettem
képeket a Giselle próbájáról. Ahogy figyeltem őket a kamerámon keresztül, észrevettem, hogy
sokszor követek két táncost a szememmel. Herkovics Eszter Adria és Daichi Uematsu is főszerepet táncoltak a darabban. Már 2020-ban és akkor is feltűnt, hogy ők és a társulat többi tagja mind
külön egyéniségek. A szerepeik annyira el vannak találva, rájuk vannak szabva, szinte eggyé válnak velük. A néző laikusként dönti el, ki vagy kik tetszenek neki leginkább egy darabon belül, és
ez velem is így történt a próbán. Emlékszem, csak eljátszottam a gondolattal, milyen klassz lenne
egyszer Adriát és Daichit fotózni. A cikk végül májusban jelent meg a Nők Lapjában, később online is: https://www.noklapja.hu/hetilap/2021/04/29/nok-lapja-riport-egy-nap-a-gyori-balettnel/

2024. május 18-án reggel, a Pálffy étterem teraszán kávéztam. Három és fél év után újra a
Botanica Caffe & Bar teraszát néztem. A délutáni fotós workshopra gondoltam Adriával és Daichival, és hogy mennyi minden változott az elmúlt évek alatt. A könyvbemutatón még eszembe se juthatott volna, hogy egyszer tanítani fogom a fotózást, főleg nem Győrben. Szerencsére íróként
sem tűntem el, de ma már mások a prioritások. Jelenleg úgy érzem, fotókon keresztül jobban tudok kommunikálni. Izgatott voltam, mert tudtam, hogy nagyon klassz fotósorozatot fogunk készíteni együtt, és izgultam is egy kicsit, mert mindezt huszonhat fotós gyűrűjében kellett csinálnom úgy, hogy közben tanítom is a portréfotózás alapjait. De nem volt okom panaszra, hiszen nem hogy teltházas rendezvényünk lett, még várólistát is nyitottunk, mindezt alig néhány nap alatt. A workshop ugyanúgy indult, mint a könyvbemutató, egy beszélgetéssel. Szerettem volna Adriát és Daichit kérdezni a Győri Balettról, a szerepeikről és a mindennapjaikról. A beszélgetést rögzítettem, hogy később a beszámolóban is olvasható legyen annak is, aki nem volt jelen az eseményen.

Sokféle karaktert láttam már általatok megformálni. Kifejezetten tetszik a Győri Balett repertoárjában, hogy minden darab gyökeresen más, mint a többi. Volt olyan szerepetek,
amely valamiért különösen számotokra?

Adria

• Minden alkalommal nagyon jó élmény más bőrébe bújni, valaki más életét eltáncolni. A Giselle és a Peer Gynt című darabokat nagyon szerettem az utóbbi évekből, de van egy, amely talán a legkedvesebb számomra, a Ne bánts!. Furcsa, tudom, hogy kedvenc karakterként emlegetem, mert a darab a családon belüli erőszakról szól, de éppen emiatt volt nagyon komoly jelentősége színpadra vinni, meghatározó élményeim egyike. Rengeteg lány éli meg ezt a borzalmat, akikről nem is tudjuk, hogy mi történik velük otthon. A darab kapcsán több áldozattal találkoztunk is. Figyelemfelkeltő szerepe miatt mai napig hatalmas jelentőséggel bír.

Daichi

• Japánban születtem, tizennégy éve élek Magyarországon. Nehéz volt eleinte megtanulni az európai kultúrát és beszélni a nyelvet. Amióta itt van nekem a társulat és a barátaim, sok segítséget kapok, könnyebb lett az életem. Én a MIMI című darabot említeném, mert amikor táncoltam, nem csak a darabban, a való életben is szerelmi bánattól szenvedtem, ezért nagyon erősen él bennem ez a karakter. Szinte nem is kellett játszanom a színpadon, minden jött belülről. A koreográfus, Velekei László és az asszisztense, Csepi Alexandra segített nekem, hogyan kell fejlődnöm a szerepben, inspiráló volt velük a közös munka, minden nap tanultam valamit. Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen lehetőségeket kapok Magyarországon.

  

Elsajátítani egy karaktert és megtanulni a koreográfiát két külön dolog, ugyanakkor összhangban kell lenniük egymással. Hogyan kell elképzelni egy ilyen próbafolyamatot a legelején? Hogyan indul egy darab betanulása?

Adria

• Beszélgetni kezdünk a karakterről, de mi nem szavakkal adjuk át az érzelmeket egymásnak, hanem a testünkkel, az arcunkkal próbáljuk kifejezni az érzéseinket, az információkat. Ezért ez a folyamat más, mint például a színészeknek. A koreográfus bejön a próbaterembe és elmondja, hogy aznap melyik részeket szeretné átvenni. Elkezdjük gyakorolni a mozdulatokat, amelyek mögött ott vannak az érzelmek is. Megtanulunk egy jelenetet, amely egyelőre csak bázisként szolgál. Utána a koreográfus csiszolgatja egyes részleteit. De ő sem úgy jön oda hozzánk, hogy otthon magában kitalált mindent, hanem megpróbálja a táncosra formálni a mozdulatsort, hogy tényleg passzoljon a karakterhez. Így haladunk jelenetről jelenetre, amelyeket össze is kell egy ponton kapcsolni egymással. Az utolsó hét már a színpadon zajlik, ahol megismerkedünk a díszlettel, a jelmezekkel, a fényekkel. Ismét egy új világba csöppenünk, hiszen teljesen más egy darabot a próbateremben és színpadi körülmények között próbálni. Ez mindig izgalmas élmény, a szemünk előtt kel életre a darab! Akkor már alig várjuk, hogy megmutathassuk a közönségnek is, hiszen ezért dolgozunk. Mindig öröm látni rajtuk, hogy tetszett nekik a darab.

   

Képesek vagytok a színházban hagyni a szerepeiteket és munka után élni a mindennapjaitokat? Vagy előfordul, hogy a színpadon kívül is tovább éltek a karakterekkel?

Daichi

• Hazaviszem, mert otthon is szeretek azon gondolkodni, hogyan mutassak majd meg egy karaktert a közönségnek. Fontos, hogy értsék a mozdulatokat, a gesztusokat és ehhez nekem is tudnom kell, mit miért csinálok. Szoktam hallgatni a zenét, amely az én részeim alatt megy, és ha valami zavaros, üzenek a koreográfusnak és átbeszéljük a lépéseket. Sokan nem szeretik hazavinni a munkát, de én úgy gondolom, csak úgy tudok fejlődni, ha a pihenés mellett a szerepeim is velem maradnak.

Adria

• Én sem tudom letenni a portán a szerepeimet és kisétálni a színházból. Főleg a Ne bánts! darab kapcsán éreztem ezt igazán, nem voltak túl boldog hetek. Annyira komoly és nehéz szerepről volt szó, sokat gondolkodtam azon, mit élhetnek át a gyerekek otthon. Én szerető családi környezetben nőttem fel, emiatt is szinte elképzelhetetlen volt, milyen lehet egy áldozat élete. Az előadás alatt, az előtérben bántalmazott gyerekek rajzait lehetett látni, amelyeket a darab inspirált. Bár nehéz volt, nagyon örülök, hogy a részese lehetettem a darabnak. Ha csak néhányukon is segítettünk és mertek szólni a bántalmazásról, már megérte.

  

Miben láthat titeket a közönség még idén, valamint az új évadban?

Daichi

• Nem sokára kezdődik a Táncfesztivál, ahol lehetőséget kaptam Velekei László balettigazgatótól, hogy bemutassam az első önálló koreográfiámat. A darab harminchárom perces lesz, R&B zenére. Nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatására, izgatottan készülök a bemutatóra.

Adria

• Marosvásárhelyen és Pozsonyban az Anna Kareninát fogjuk előadni, majd a XIX. Magyar Táncfesztivál megnyitóján szerepelünk a Tiszta forrás című produkcióval, a Magyar Állami Népi Együttessel. Szintén a Táncfesztiválon a Sorsok című darabot láthatja a közönség, amely két előadás lesz egy estben, Sebestyén Bálint Metro című előadása és Daichi Uematsu Next to you című műve. A gyerekeknek is készül egy produkció, Velekei László A kockás fülű nyulat viszi színpadra. Utána indulunk Brüsszelbe, ahol szintén a Tiszta forrást adjuk majd elő. Ősszel egy bemutatóval készülünk, melynek címe Tranzit. Két külföldi koreográfus készíti, Kim Jung és Jordan James Bridge dolgozik majd a társulattal.

Az interjút követően mindenkinek lehetősége volt magához venni egy OM System kamerát egy általa választott objektívvel. A 220volt és az OM System magyar képviselete a teljes OM System palettával készült a Botanica Caffe & Bar teraszára. A fotózáshoz előzetesen kitaláltam egy moodboardot. Arra kértem Adriát és Daichit, hogy mindketten fekete ruházatban jöjjenek. Ezúton is hálás vagyok a Győri Balettnek, hogy Adriának kölcsönadtak a fotózásra egy jelmezt! A tervem az volt, hogy a baletthez Győr belvárosának utcajeleneteit fogom használni háttérnek. Balett Győrben! Eredetileg az volt az ötletem, hogy pénteken, késő délután felmérem a terepet és készítek néhány fotót az utcákról, de hatalmas viharok voltak a városban, így sajnos improvizálnom kellett. Szerencsémre, a workshopon résztvevők győri lakosokként ismerték a legszebb részeket, így sokat segítettek a helyszínek kiválasztásában. A tesztelés során mindenki kezébe más gyújtótávolságú objektívek kerültek, így nagyon különböző végeredmények is születtek. Sok gyönyörű fotót kaptam az utóbbi napokban, amelyeket itt is szeretnénk megosztani. Én is teszteltem egy olyan objektívet, amit azelőtt még egyszer sem. A 20 mm F1.4 objektív ideális például tájfotókhoz és épp táncos képek elkészítéséhez is. Könnyen tudtam helyezkedni vele, mert egy közeli társát, a 17 mm-t jól ismerem az utóbbi évekből. Könnyű és kicsi objektívről van szó, nem véletlenül teszteltem a fotózáson. A 12-40 mm F2.8 objektívem mellé szeretnék egy fix gyújtótávolságú lencsét is, de olyat, amivel többféle munkát el tudok végezni úgy, hogy akár csak az az egy objektív van nálam. Lőrik László OM System nagykövet ajánlotta nekem a 20 mm F1.4-et, és a teszt után már biztosan tudtam, hogy igaza volt.

Úgyhogy nem csak a résztvevőknek, néha még a workshopot tartó fotósnak is tesztelhetnéke támad. Portréfotók készítésére viszont maradtam a jól bevált 75 mm F1.8-nál, a kedvenc portré objektívemnél. Mindezekhez a váz egy Om System OM-1 volt. Bár nehéz élesben fotózni úgy, hogy közben instruál is az ember, sőt, két alannyal dolgozik együtt, mégis nagyon szeretem az Adriáról és Daichiről készített sorozatot, valami ilyesmi volt a fejemben, amikor a moodboardot készítettem. Több pózt csak a résztvevők képeiről láttam, néhányat picit irigylek is ( :) ), de örülök, hogy ilyen sok szép fotósorozat született a workshopon! Köszönettel tartozom a 220volt és az OM System csapatának, valamint a Botanica Caffe & Barnak, névlegesen Hegedűs Marcellnek a rendezvény színvonaláért! Hálás vagyok Adriának és Daichinek, hogy elfogadták a felkérésünket és végigtáncolták Győr legszebb utcáit a kedvünkért. Győr, remélem, hamarosan újra találkozunk. Megint nagyon jó volt itt lenni.

Czank Lívia

Ti írtátok rólunk: