A Canon EOS M50 Mark II felépítése
Az EOS M50 Mark II 116 mm-es szélességével, 88 mm-es magasságával és 59 mm-es vastagságával pontosan akkora, mint elődje, emellett a kezelőszervei is nagyjából megegyeznek. Az egyszerűség jegyében nem kapott expozíció tárcsát, csak első vezérlőtárcsát és üzemmódtárcsát, utóbbi azonban nem rögzíthető. Ez a nem annyira könnyed kezelés a korábbi három számjegyű D-re végződő modellekre emlékeztet.
Ezt próbálták azért ellensúlyozni több programozható funkcióval is, ez az M.Fn, a „*”, a videofelvétel, és a négy irányú navigáló gombok személyre szabását jelenti. Ezekre olyan funkciókat programozhatunk, mint például a kézi élességállítás, az expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly állítása, és még legalább egy tucatnyi további opció. Természetesen a MyMenu pontba kigyűjthetők a kedvenc funkcióik. A menürendszer egyébként jól átlátható és megegyezik a korábban tesztelt Canon gépek struktúrájával.
A hátulján található 3 hüvelykes, 1.04 millió képpontos, kihajtható, érintésérzékeny LCD kijelző és a 2.36 millió képpontos OLED EVF megegyezik az előző szériás modellben lévővel, természetesen állítható a dioptria, amelynek csúszkáját a kereső alá dugták. Továbbá érzékeli, ha közel rakjuk a szemünkhöz, ekkor automatikusan átvált.
Előbbi 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható, vagyis szinte bármilyen szögből lehet vele fotózni, ráadásul szelfizésre, vlogolásra is tökéletesen alkalmas. A kijelzőn felvétel közben láthatók a különböző paraméterek is, amelyek egyetlen érintéssel módosíthatók, az elektronikus horizontnak köszönhetően pedig dőlések sem lesznek a felvételen. Az expozíció szimuláció pedig a menüből ki is kapcsolható, ha például stúdióban fotózunk.
A váz bal oldalán található egy 3.5 mm-es mikrofon kimenet, fejhallgatót azonban nem lehet csatlakoztatni. A markolat oldalában mikro USB és mikro HDMI, valamint a Wi-Fi kapcsolat gombja kapott helyet. A markolatban ugyanaz az a 7.2V-os, 875 mAh kapacitású akkumulátor található, mint az előző verzióban, de itt már egyetlen feltöltéssel kb. 300 kép készíthető, a korábbi 235-tel szemben. Az LP-E12-es kódjelű akksit a csomagban található LC-E12 akkumulátortöltővel kelthetjük új életre. Természetesen helyet kapott egy SD kártyafoglalat is, amely SDXC-t is tud kezelni, bár nem tudja kihasználni az UHS-II-es sebességet.
A 387 grammos polikarbonát váz nem időjárásálló, szóval városnézés alkalmával célszerű magunkkal vinni egy táskát arra az esetre, ha elkapna a záporeső.
Az EOS M50 Mark II-be az a 24 Mpixeles, 25.8 millió teljes pixel számú APS-C szenzor került, amely már a Mark I-ben is megtalálható volt, emellett a Digic 8 képfeldolgozó processzor teljesít szolgálatot, ennek köszönhető a 10 kép/ mp-es sorozatfelvétel és a 4K videófelvétel is. Az elkészült fotók JPEG-ben és 14 bites CR3-as RAW formátumban is menthetők, ha esetleg kis kapacitású kártyát használ valaki, akkor lehetőség van CRAW-ban lementeni a fotókat, ez a normálhoz képest 30%-kal kisebb fájlméretet jelent.
A Canon EOS M50 Mark II be- és kikapcsoláskor elvégzi az automatikus tisztítást, ami azt jelenti, hogy piezokristályokat rezegtetve (fizikailag) távolítja el az antisztatikus réteggel is ellátott féligáteresztő szűrőről.
Kisebb meglepetést okozott, hogy az EOS M50 Mark II is kapott vakut, bár nem kimondottan számít erősnek az ötös kulcsszámával. ISO400 felett van értelme használni, ekkor kb. 5 méteres hatótávval bír. Teljesítménye -2..+2 Fé tartományban változtatható a menüből. Automatikusan E-TTL II a beállított, de kiértékelő vagy átlagoló mérés is választható. A váz tetején található vakupapucs középpontos vagy Canon rendszervaku fogadására is alkalmas.
A Canon EOS M50 Mark II képminősége
Nagyjából tudja azt, amit elvártam tőle, a Dual Pixel CMOS AF rendszer ebben a vázban is nagyon jól tette a dolgát, meg voltam elégedve vele, bár az újdonságnak számító szemkövető módban néha tévesztett fotónál és videónál is. Nyilván elhanyagolható mértékben tévedett, de akkor sem volt 100 %-os, bár tény, hogy a mostanában nálam járt felsőbb kategóriás vázaknak köszönhetően hozzászoktam, hogy nem hibázik a rendszer.
Az EOS M50 Mark II akár 10/mp-es sorozatfelvételre is képes, ezt 10 RAW képig tudja is, ha a puffer telítődik, a sorozatfelvétel a kártya sebességének függvényében lassul.
Több fénymérési opció is rendelkezésre áll, annak érdekében, hogy mindig a legoptimálisabbat lehessen használni. A kiértékelő a legtöbb esetben megállja a helyét, nagy általánosságban célszerű ezt használni, a részleges akkor ajánlott, ha a téma nagyobb és a háttér világossága nem egyezik meg. A szpot a kép 3 %-án mér fényt, ez kisebb témáknál is hasznos, végül a középre súlyozott opció általában portréknál célszerű, ugyanis a képmező egészén mér, viszont a közepén mért értékeket súlyozottan veszi.
Az ISO érzékenység 100-25 600 állítható, ennek felső határa 51 200-ra kitolható, viszont nálam 3200 felett már nem tartozik vállalható kategóriába a tudása, efölé nem is nagyon merészkedtem a tesztképek elkészítésénél (ez alól kivételt képez az ISO teszt), inkább használtam állványt és kompenzáltam a záridővel.
Dinamikatartomány tekintetében hozza azt, ami elvárható, a CR3-as RAW fájloknak köszönhetően pedig az alul vagy túl exponált fotók is egy viszonylag széles skálán korrigálhatók. A vázban nem található szenzorstabilizálás, így egy gimbal vagy állvány hasznos kiegészítő lehet.
