A Canon az utóbbi időben sorra lepi meg célközönségét a jobbnál jobb és fejlettebb technológiát felvonultató újdonságaival. Most azonban az R10-zel még önmagát is túlszárnyalta...
Számítani lehetett egy belépő szintű EOS R fényképezőgépre, sőt, kifejezetten azon sem lepődött meg a szakma, hogy ez APS-C formátumban érkezik. Azzal azonban senki nem számolt, hogy ennyire meggyőző lesz. A helye a palettán megkérdőjelezhetetlen, és azoknak, akik első gép vásárlás előtt állnak, egy remek opció lehet. Igaz, hogy 50-60 ezer forinttal többért már a Full-Frame-s EOS RP is megvásárolható, viszont az már egy jó pár éves technikát rejt a felszín alatt.
Az EOS R10-et úgy tervezték, hogy a hobbisták, a travel és a lifestyle tartalomkészítők megtalálják azokat a számukra előnyös tulajdonságokat, amelyekre szükségük lehet.
A Canon EOS R10 felépítése
Az EOS R10 egy hihetetlenül kicsi és könnyű fényképezőgép, mindössze 122.5 x 87.8 x 83.4 mm-es és 429 grammot nyom (akkumulátorral és kártyával együtt). Nyilvánvalóan nem olyan robusztus, mint a Canon EOS R7, és nem büszkélkedhet időjárásálló kivitellel sem. A váz elrendezése merőben eltér a vele egyidőben debütáló R7-től.
A fényképezőgép elején, a bajonett mellett található az új AF/MF tárcsa, amely nagyon hasznos, tekintve, hogy néhány RF objektívnél már nincs fizikális kapcsoló, hanem a menüből kell állítani. A másik szembeötlő dolog, hogy az R10 rendelkezik beépített vakuval.
Felülről nézve kicsit zsúfoltnak tűnik, köszönhetően a két nagy vízszintes és egy függőleges tárcsának, utóbbi közvetlenül az exponáló gomb mögött kapott helyet. Ugyanakkor ennek a kialakításnak köszönhető, hogy viszonylag közvetlen és egyszerű lett az expozícióvezérlés.
Az R10 tetejére szintén egy TTL vakupapucs került és vele együtt megkapta a kiegészítő csatlakozósort is. Ez azért különleges, mert ezen az extra érintkezősoron keresztül hang és energiaátvitel is megvalósul, így külső mikrofon, lámpa stb. csatlakoztatása is lehetséges belső akkumulátor vagy további kábelek nélkül, valamint közvetlenül a fényképezőgép menürendszeréből vezérelhetők lesznek ezek a kiegészítők.
A vakupapucs megegyezik a Canon szabványos méretével, így minden régebbi tartozék használható vele, viszont azok esetében nem áll fent az időjárásállóság, így szükség van az új ER-SC2 védőpapucs adapterre. (Ez az EOS R7-hez is jó.) A külső puskamikrofon (Canon DM-E1D) és a Speedlite jeladó (ST-E10) viszont teljesen kompatibilis vele.
A hátulján található egy joystick, ami ebben a kategóriában remek kiegészítő, bár kicsit hiányolok róla egy tekerhető vezérlőtárcsát. Pozitívum viszont, hogy ugyanazt az EVF-et kapta, mint a „nagytesó” R7. Egészen pontosan ez egy 0.95-szörös nagyítással bíró, 2.36 millió képpontos OLED panel. A 7.5 cm átmérőjű, 1.04 millió ponttal rendelkező, változtatható szögű és érintésérzékeny kijelzőt szintén megtaláljuk a másik modellben, bár itt kisebb felbontással bír, ami érthető.
Az R10 belsejében egy 24 MP-es CMOS-érzékelő bújik meg, amely a Canon állítása szerint egy korábbi alkatrész felfrissített változata. Ezt az egységet a legújabb „Digic X” processzorral támogatták meg, így gyorsabb sorozatfelvételt tesz lehetővé, mint korábban bármelyik hasonló felbontással bíró termék. A jobb olvasási sebességnek köszönhetően villámgyors, 15 képkocka/mp-es sorozatfelvétel érhető el mechanikus zárral, míg elektronikusan 23 kép/sec ugyanez az érték.
A Canon EOS R10 csatlakozói és tápellátása
Az EOS R10 az 1040 mAh-ás, 7.2V-os LP-E17 lítium-Ion akkumulátort használja, amely korábban már számos DSLR és M szériás MILC áramellátásáért felelt. Gyári adat szerint egy töltéssel ésszerű 350 felvétel készíthető a hátsó képernyő használatakor, és meglehetősen kevés, 210 fotó a keresőn keresztül. Ezek a számok energiatakarékos módban 430-ra, illetve 260-ra ugranak. Az energiaforrás mellett található az egyetlen UHS-II-es SD kártya foglalata. A váz bal oldalán lévő műanyag ajtók mögött kapott helyet a távkioldó, a mikrofon, egy USB-C és egy micro HDMI foglalat.
A Canon EOS R10 képminősége
Ami a képminőséget illeti, 24 megapixeles képeket rögzíthetsz vele 6000×4000 pixeles JPEG-ként, HEIF-ként vagy 14 bites RAW formátumban, illetve a C-RAW is elérhető. A pufferkapacitás (21 RAW/123 JPG) nyilvánvalóan nem vetekszik a legjobb professzionális kamerákéval, viszont kategóriájában alaposan megállja a helyét.
Bár itt nincs akkora mozgástér ISO (100-32.000) téren, mégis rengeteg tűéles részlet lesz megtalálható a képeken.
