2022 november utolsó napjaiban került a boltokba a Canon EOS R6 fényképezőgépének második verziója, az EOS R6 Mark II, amely számos téren felülmúlja elődjét!
A Full frame szenzoros MILC a korábbi 20 Mpixeles szenzora helyett már egy 24 Mpixelest kapott. Természetesen ezt is a Canon tervezi és gyártja, és ugyan a felbontás megegyezik, de ez nem az R3-ban található (A linkre kattintva elolvashatod a tesztjét.) egység, hanem egy kissé „butított verzió”, mivel nem hátsó megvilágítású, és nem is rétegelt. Ezen felül előrelépés mutatkozik mind AF teljesítményben, mind IS-ben. De inkább csapjunk is bele...
A Canon EOS R6 Mark II felépítése
Első ránézésre az EOS R6 II szinte teljesen megegyezik az elődjével, és néhány paramétert leszámítva ez igaz is. Három fő tárcsája van, az egyik az exponáló gomb mellett, egy másik a felső lap hátsó részén, és egy nagy tárcsa a kijelző jobb oldalán. Ezek mindegyike viszonylag széles skálán testreszabható.
Az 588 grammos (kártya és akkumulátor nélkül) váz 138.4 x 98.4 x 88.4 mm-es dimenziókkal bír, ezek az adatok minimálisan térnek csak el az R6 számaitól. A szintén por- és cseppálló váz fogása érzésre ugyanolyan ergonomikus, azonban sokat számít, hogy a korábban a kamera tetejének bal oldalán elhelyezett ki/be kapcsolót áthelyezték a jobb oldalra. Ennek régi pozícióján most egy dedikált állókép/videó kapcsoló trónol. A kiosztásnak a gyakorlati hozadéka, hogy így egyetlen kézzel is felveheted és bekapcsolhatod a kamerát.
Az R6 II tetejére egy TTL vakupapucs került és vele együtt megkapta a kiegészítő csatlakozósort is. Ez azért különleges, mert ezen az extra érintkezősoron keresztül hang és energiaátvitel is megvalósul, így külső mikrofon, lámpa stb. csatlakoztatása is lehetséges belső akkumulátor vagy további kábelek nélkül, valamint közvetlenül a fényképezőgép menürendszeréből vezérelhetők lesznek a kiegészítők.
A vakupapucs megegyezik a Canon szabványos méretével, így minden régebbi tartozék használható vele, viszont azok esetében nem áll fent az időjárásállóság, így szükség van az ER-SC2 védőpapucs adapterre. A külső puskamikrofon (Canon DM-ED1) és a Speedlite jeladó (ST-E10) viszont teljesen kompatibilis.
A váz hátulja egyetlen kivételt leszámítva változatlan maradt. Az R6 joystickja enyhén homorú volt, a Mark II-é pedig domború. Ezt fura volt megszokni, mivel kevésbé lehet megkülönböztetni a környező gomboktól. Nem is esett le először, hogy mi nem stimmel, aztán rájöttem, hogy ez. A forgatható és kihajtható érintésérzékeny kijelzője a korábbról már ismert 1.62 millió képpontos, 8 cm átmérőjű egység. A rajta futó menüben nincs nagyobb újdonság, bár a gyártó állítja, hogy leegyszerűsítette a Bluetooth- és Wi-Fi-kapcsolatok létrehozásának folyamatát. Az EVF 3.68 millió képponttal és 0.76-szoros nagyítással működik.
A váz jobb oldalán találhatók a fizikai csatlakozók, vagyis a szokásos mikrofon, fülhallgató, távkioldó portok, valamint egy micro-HDMI és egy USB-C is. Utóbbin keresztül MFi csatlakozás is megvalósítható, vagyis közvetlenül csatlakoztathatod iPhone-odhoz a fájlok átviteléhez.
A szokásos bal oldalon, a markolatban kapott helyet a kettős UHS-II SD kártyafoglalat, amely nem képes a CF Express fogadására. Az áramellátásról az LP-E6NH akkumulátor gondoskodik, mint sok másik EOS fényképezőben, bár gyártó javított az akkumulátor élettartamán. Ennek megfelelően az R6 II CIPA-besorolású 760 felvételt biztosít energiatakarékos módban, és 580 felvételt sima üzemmódban, a hátsó LCD használatakor. Ez az eredeti R6 510-es és 360-as CIPA-besorolásához képest jelentős javulás. Akárcsak az elődnél, itt is használható a Canon BG-R10 markolat, amely külön tudsz megvásárolni.
A Canon EOS R6 Mark II képminősége
Ami a képminőséget illeti, 24 megapixeles képeket rögzíthetsz vele 6000×4000 pixeles JPEG-ként, HEIF-ként vagy 14 bites RAW formátumban, illetve a C-RAW is elérhető. Ez nem az R3-ból érkezik, de szintén a Canon tervezte és gyártotta. Viszont a paletta jelenlegi csúcsgépétől kapta például az Optical View Finder funkciót, ami a keresőben természetes megjelenést biztosít, és megtartja a fények és árnyékok részletességét. A Digic X képfeldolgozó processzor az R6, R5 és 1D X Mark III-ban már szintén bizonyított.
Az ISO-érzékenység 100-102 400 tartományban mozog, amely 50- 204 800-as tartományra bővíthető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ahogy a tesztképeken is látható, nagyon jól viselkedik a gép gyenge fényviszonyok között is.
