Természetesen a belépőszintű R10-ről is érkezik majd egy hosszabb írás, de most elsőként az R7-et szeretném górcső alá venni. Ugyan a gyártó hivatalosan nem jelentette ki, hogy jelenlegi tesztalanyom a méltán népszerű 7D Mark II (DSLR) utódja, de a megnevezés és felépítés nem hagy kétséget bennem efelől. Arról nem is beszélve, hogy egy robusztus és gyors fényképezőgéppel állunk szemben, amelyet sport- és vadfotózásra teremtettek.
A két vázzal egyidőben dobták piacra az RF-S rendszert, amely az APS-C méretű szenzorral szerelt vázakhoz készült objektíveket tartalmazza. A bajonett megegyezik az RF rendszerével, így bármelyik RF bajonettes objektív használható vele adapter nélkül. Igaz, így a gyújtótáv 1.6-tal nő (értsd: a 70-200 mm-es objektívből a gyakorlatban 112-320 mm-es lesz). Fordított esetben is működik a rendszer, például egy Full-Frame-s EOS R vázon is működnek az RF-S objektívek.
A két kit objektív és egyben az RF-S rendszer első két üdvöskéje az RF-S 18-45mm f/4.5-6.3 IS STM, amely az R10 kit objektíveként került a boltok polcaira és az RF-S 18-150mm f/3.5-6.3 IS STM szuperzoom, amely mindkét új APS-C MILC alapobjektíveként vezetik be.
Na, de nézzük, hogy mit is tud az EOS R7!
A Canon EOS R7 felépítése
Az R7 abból a szempontból is egy üde színfoltja a Canon palettájának, hogy egy teljesen új kialakítást vezettek be vele a piacra. A formája kissé hasonlít egy R6-ra, csak kompaktabb, egészen pontosan 132x90x92 mm és 612 gramm, ami az akkumulátorral és kártyával értendő. Továbbá van benne több olyan vezérlő, amelyet korábban még egyik vázon sem láthattunk. Például a váz hátulján található tárcsa, amely körülöleli az AF joystickot. A fogása és ergonómiája viszont biztosan ismerős lesz a gyártó valamelyik korábbi modelljét használó fotós számára. Továbbá az sem utolsó szempont, hogy egészen szélsőséges viszonyok között is stabil működésre képes.
Szemből nézve egyből feltűnik a bajonett melletti új AF/MF tárcsa, amely nagyon hasznos, tekintve, hogy néhány RF objektívnél már nincs fizikális kapcsoló, hanem a menüből kell állítani. A másik szembeötlő dolog, hogy az R7 nem rendelkezik beépített vakuval.
Felülről nézve meglehetősen egyszerűnek tűnik, olyannyira, hogy a felső státuszkijelzőt is „elfelejtették odarajzolni”. Helyette egy hagyományos módválasztó tárcsát kapott és az on/off tárcsát sem gondolták túl. Az exponáló gomb mögött egy vezérlőtárcsa található, ami praktikus. Hátrébb még további két gomb helyezkedik el. Első ránézésre olyan érzésem volt, mintha csak úgy oda lennének szórva azok a gombok és kapcsolók, aztán elkezdtem használni és minden értelmet nyert. Nagyon is ki van az találva, hogy miért vannak ott, ahol...
Az R7 tetejére egy TTL vakupapucs került, amely kiegészítő csatlakozósorral is rendelkezik. Ez azért különleges, mert ezen az extra érintkezősoron keresztül hang és energiaátvitel is megvalósul, így külső mikrofon, lámpa stb. csatlakoztatása is lehetséges belső akkumulátor vagy további kábelek nélkül, valamint közvetlenül a fényképezőgép menürendszeréből vezérelhetők ezek a kiegészítők.
A vakupapucs mérete természetesen megegyezik a Canon szabványos méretével, így minden régebbi tartozék használható vele, viszont azok esetében nem áll fent az időjárásállóság, így szükség van az új ER-SC2 vakupapucs fedél. A nem is olyan régen bejelentett külső puskamikrofon (Canon DM-E1D) és a Speedlite vakujeladó (Canon ST-E10) viszont teljesen kompatibilis vele.
A hátulja szintén szellősre sikerült, ráadásul kapott egy második függőleges tárcsát is, amely körülveszi a fényképezőgép hátulján található AF joystickot. Ez egy új kialakítás, de már az első napokon világossá vált, hogy sokkal felhasználóbarátabb, mint az EOS R érintésérzékeny sávja. A négyirányú vezérlőjének sarkalatos pontjai személyre szabhatók. A középpontban pedig szokás szerint a 7.5 cm átmérőjű, 1.62 millió ponttal rendelkező, változtatható szögű és érintésérzékeny kijelző található. Az EVF-ben egy 2.36 millió képpontos OLED panel található, amely már egy bevált alkatrész a Canon MILC-ekben.
A belsejében egy 32.5 MP-es CMOS-érzékelő bújik meg, amely egy korábban már használt (Canon EOS 90D) alkatrésznek a felfrissített verziója. Ez a legújabb „Digic X” processzorral kombinálva gyorsabb sorozatfelvételt tesz lehetővé, mint korábban bármelyik hasonló felbontással bíró termék.
A Canon EOS R7 csatlakozói és tápellátása
Szokott módon a markolat oldalában, egy ajtócska mögött található az UHS-II SD kártyák befogadására alkalmas iker slot. A kettős kártyafoglalat egy hatalmas előny, mivel így különböző mentési lehetőségek közül lehet választani. Például az egyikre menthetünk csak RAW-ot, a másikra csak JPG-t.
Az EOS R7 az R5-höz és az R6-hoz hasonlóan a nagyteljesítményű LP-E6NH akkumulátort használja, amely egy 2130 mAh-ás, 16 Wh-s és 7.2V-os egység. A gyári adatok szerint egyetlen feltöltéssel 660 felvételre képes, kereső használatával pedig 380 készíthető. Energiatakarékos módban ezeket a számokat 770/500-ra növelheti. A váz bal oldalán négy műanyag ajtócska mögött kaptak helyet a portok. A mikrofon, távkioldó és fülhallgató csatlakozó mellett található még egy Micro HDMI és egy USB-C is. Utóbbi támogatja a powerbankról történő töltést is működés közben.
A Canon EOS R7 képminősége
Ami a képminőséget illeti, 32 megapixeles képeket rögzíthetsz 6960×4640 pixeles JPEG-ként, HEIF vagy 14 bites RAW formátumban. Ez a méret több mozgásteret biztosít a vágáshoz vagy utómunkákhoz. Emellett elég gyors ahhoz, hogy bármilyen sebesen mozgó témát lencsevégre tudjunk kapni. Ez a sport és a vadon élő állatok kedvelőinek különösen jó hír, mivel az R7 a munkatempóval sem fukarkodik, akár 224 JPEG vagy 51 RAW felvételt tud készíteni 15 képkocka/másodperc sebességgel, mechanikus zárral, amely hatalmas előrelépés a 7D II 10 képkocka/mp-hez képest. Teljesen elektronikus zárral akár 126 JPEG vagy 42 RAW képet is tud 30 képkocka/másodperc sebességgel. Emellett az R7 rendelkezik egy elektronikus RAW sorozatfelvételi lehetőséggel is, amely 30 képkocka/másodpercet kínál, és egy fél másodperces pre-shot puffert is lehetővé tesz, így nem maradsz le arról a pillanatról, amikor mondjuk egy madár elrugaszkodik a talajról. Fontos azonban kiemelni, hogy ezeknek az értékeknek a kiaknázásához elengedhetetlen a megfelelően gyors UHS-II-es kártya!
váz:Canon EOS R7, objektív:Canon RF 100-500mm f/4.5-7.1 L IS USM, záridő: 1/100, rekesz: f/9, ISO: 100, fókusztávolság: 100 mm
A szárazabb számok után jöjjön a szemmel látható eredmény. Egyszerűen imádom a színeit, a klasszikus Canon árnyalatokat, a dinamikatartomány pedig zseniális. A RAW fájlok rengeteg adatot tartalmaznak, ez pedig az utómunkánál elengedhetetlen.
Ami az ISO érzékenységet illeti (100-32 000), szerintem ebben a kategóriában nem várhatunk el többet! A Canon korábbi APS-C zászlóshajójánál a 7D Mark II-nél (DSLR) már ISO 800-nál érkeztek a gondok, addig az R7-nél csak ISO 3200-nál kezdenek elmosódni a részletek. Ez szerintem egyáltalán nem rossz, tekintve, hogy némelyik drágább FullFrame váz esetében is fennáll ez a jelenség.
